Bejelentkezés
magamról      kapcsolat
Korábbi cikkek
 
Változunk-e egyáltalán?
 
Január 1.-én nagyon sokan vagyunk, akik fogadalmakat teszünk. Változni fogunk. De, ha január végén készítenénk egy felmérést, akkor vajon hány százaléknyi ember lenne, aki megtartja a fogadalmát és tényleg ...
 
 
A csúfolódásról
 
Talán nincs is olyan család Magyarországos, akit nem érint a kérdés.  A legtöbb gyerek szembetalálja magát előbb-utóbb a csúfolódással. Van, akit a hajszíne, vagy a szeplői, vagy a magassága ...
 
 
Mire jó a játék?
 
Most nem játékcégek hangzatos reklámszövegeiről szeretnék írni, hanem arról miért is lehet fontos a gyerekeknek és a felnőtteknek a játék. Hiszen a játékot, a játszást elsősorban a gyerekekkel kapcsolatban ...
 
 
A túlzott elvárások következménye
 
A túlzott elvárásokról nagyon sokat hallani mostanában. Sok a teher a gyerekek vállán. Szinte feldolgozhatatlanul sok a tananyag, és mindemellett csak akkor lehet sikeres a gyerek a későbbiekben, ha ...
 
 
Mire jó az apa a háznál?
 
  Ha azt mondom május első vasárnapja, akkor mindenki gondolkodás nélkül rávágja, hogy Anyák napja. Ha azt mondom, május utolsó vasárnapja, akkor mindenki tudja, hogy a Gyereknapra gondolok. …és mi jut ...
 
 
 
 
2013.10.09
Fiúk a családban, avagy a fiúk közötti rivalizálás

Fiúk a családban, avagy a fiúk közötti rivalizálás

Már a testvérek jelenléte sem egyszerű egy családban, hogy a fiútestvérekről ne is beszéljünk.

A legtöbb pszichológiai értekezés, vizsgálat szól az azonos nemű testvérek közti helyzetről. Erősebb, mint a különböző neműek között, sőt sokszor más módon kell hozzáállni.

Mégis van kiút. Nézzük részletesen.

 

Féltékenység

A testvérek, ha fiúk, ha lányok, mind a szülő szeretetére vágyik, méghozzá kizárólagosan! Ez a normális felállás, tehát nem szabad csodálkozni, ha a megszülető kistestvért nem fogadják kitörő lelkesedéssel. Sőt ez annyira normális jelenség, hogy a pszichoterápiás könyvekben akkor javasolnak terápiát, ha a gyerekek között egyáltalán nincs rivalizálás. (ilyen estekben is van rivalizálás, csak valamiért nem kerül felszínre, s ez romboló!)

 

Fiúk egymás között

Az azonos nemű testvérek helyzete egy kicsit más! Hiszen könnyű megérteni, hogy ilyen esetekben sokkal nagyobb a hasonlóság a két gyerek pozíciója között. Tehát nem a külső és belső tulajdonságok hasonlóságairól beszélek, hanem arról, hogy egy fiú egy kicsit szerelmes a mamájába(Ha elfogadjuk Freud tanait). De nem könnyű úgy szeretni, ha más is ugyanazt szereti, mint én. Hiszen azonos a mama, így azonos embert szeretnek a testvérek.

Továbbá a nemi identitás megalapozódása az apai modellel való azonosulás. Ennek az a módja, hogy a fiúk, apával, fiús dolgokat csinálnak. Csinálná szegény, de ott a másik is, ő is a legjobb akar lenni.

 

Azonos és mégis más!

Ha elfogadjuk a fent leírtakat, akkor oda kell figyelni egy-két dologra szülőként. Mindenképpen tisztázni kell, habár a gyerekek azonos neműek, de KÜLÖNBÖZŐ SZEMÉLYISÉGEK!  Figyelni kell, hogy támogassuk a személyiségük fejlődését. Tehát pl. nem túl jó megoldás, ha sokszor azonos ruhákat veszünk, csak más méretben. Engedjük meg a gyerekeknek, hogy legalább színt, netovább stílust válasszanak.  Igaz a különbözőség elve a szabadidő eltöltésére is. Tudom, könnyebb azonos helyre, azonos tanfolyamra vinni a gyerekeket, de sokkal többet nyerünk, ha inkább személyiségükhöz mérten keresünk nekik tanfolyamot, edzést, időtöltést. (természetesen a lehetőségekhez mérten).

 

Mi a megoldás?

A legfontosabb elv, hogy ne legyen kedvenc. Nagyon romboló hatású, ha az egyik gyereket jobban szeretik, mint a másikat. Akit szeretnek, könnyen megtanulja, hogy őt mindenképpen szeretik, s ez a későbbiekben visszaüt. Az iskolában, később a munkahelyen nem tudnak olyan jól teljesíteni, hiszen őket mindenképpen elfogadják, ha semmit nem teljesít, akkor is. Ez pedig téves feltételezés.

A kissemmizett pedig befeszül, görcsösen küzd, de ha a „homlokán pörög”, akkor sem lehet elég jó a szülőnek. Azt gondolom, nem kell magyaráznom, ez miért káros a későbbiekben.

Ha a gyerekek azt tapasztalják, hogy mindenkire ugyanaz a mérce, szabályrendszer érvényes és mindenkinek hasonlót kell letenni az asztalra, akkor minden rendben lesz. Megtanulják, hogy mindenki egyenlő, ezért nem a széthúzás, hanem inkább a közös tevékenység lesz jellemző.

 

Héjja Edit

Nevelési tanácsadó

 
Hozzászólások