Bejelentkezés
magamról      kapcsolat
Korábbi cikkek
 
Változunk-e egyáltalán?
 
Január 1.-én nagyon sokan vagyunk, akik fogadalmakat teszünk. Változni fogunk. De, ha január végén készítenénk egy felmérést, akkor vajon hány százaléknyi ember lenne, aki megtartja a fogadalmát és tényleg ...
 
 
A csúfolódásról
 
Talán nincs is olyan család Magyarországos, akit nem érint a kérdés.  A legtöbb gyerek szembetalálja magát előbb-utóbb a csúfolódással. Van, akit a hajszíne, vagy a szeplői, vagy a magassága ...
 
 
Mire jó a játék?
 
Most nem játékcégek hangzatos reklámszövegeiről szeretnék írni, hanem arról miért is lehet fontos a gyerekeknek és a felnőtteknek a játék. Hiszen a játékot, a játszást elsősorban a gyerekekkel kapcsolatban ...
 
 
A túlzott elvárások következménye
 
A túlzott elvárásokról nagyon sokat hallani mostanában. Sok a teher a gyerekek vállán. Szinte feldolgozhatatlanul sok a tananyag, és mindemellett csak akkor lehet sikeres a gyerek a későbbiekben, ha ...
 
 
Mire jó az apa a háznál?
 
  Ha azt mondom május első vasárnapja, akkor mindenki gondolkodás nélkül rávágja, hogy Anyák napja. Ha azt mondom, május utolsó vasárnapja, akkor mindenki tudja, hogy a Gyereknapra gondolok. …és mi jut ...
 
 
 
 
2011.10.13
Kapcsolati tréning gyerekeknek

Kapcsolati tréning gyerekeknek

Most talán időpontot keresel, vagy összeget, vagy csak kíváncsian olvasod, hogy már megint mit találtak ki ezek?
Válaszolok is. Az előadó: te leszel. Az ár: egy kis időbefektetés.
A nyereség: Jó szociális készségek, és az az érzés, hogy bármilyen közösségben meg fogja találni a helyét a gyerek. Sőt problémamentesebb felnőttkor.
Most arról szeretnék írni, amikor azt észleled, hogy a gyerek egyre kevesebb lendülettel, és örömmel megy reggel óvodába vagy iskolába. Ha ki tudod zárni azokat a problémákat, amelyek a testvérféltékenység, a ’nem akarok tanulni’ és egyéb hasonló okok miatt lépnek fel, akkor talán a közösség miatt nem érzi jól magát ott. Nagyon sok szülő felháborodva mondja nekem, hogy ”Bezzeg ismernéd Lacikát, vagy Borit! Na az a gyerek kibírhatatlan!” Igen, lehet, hogy tényleg kibírhatatlan, de ezzel még nem könnyíted meg a gyereked életét.
Mégis mit lehet tenni, hogy a nagyon változatos gyerekek csoportjában, a mi gyerekünk is jól érezze magát.
A legfontosabb a napi beszélgetés. Csak akkor fogsz tudni neki segíteni, ha tudod, mi történik vele nap, mint nap. Mesélje el, mi volt jó, és mi volt rossz. Nagyon sok gyerek a negatív élményeiről nem számol be, mert azt hiszi, hogy ő buta, mert nem tudott mit kezdeni a kibírhatatlan Lacikával és Borival. Fontos, hogy biztosítsuk a gyereket arról, hogy nyugodtan elmesélhet mindent, mert csak akkor tudunk neki segíteni. Ez a napi beszélgetés és őszinteség csak akkor válik rendszeressé a gyereknél, ha nem azt tapasztalja, hogy amikor elmondja rosszaságait, akkor egy jó nagy leszidást kap otthon is. Inkább próbáljuk megkérdezni, mi történt. Ha kiderül, hogy Lacika direkt idegesíti őt és már több hete csúfolja, és gyermekünk végre összegyűjtötte a bátorságát és jól nyakon vágta, akkor lehet, hogy nem a legjobb, ha egyből leszidjuk a gyereket. Próbáljuk a család saját értékrendje szerint átbeszélni a történteket.
Nálunk ez úgy néz ki, hogy igen, megértem, hogy a csúfolódás milyen idegesítő, de, attól még nem kell őt megverni. Meg kell tanulni, hogy egy gyerek csak addig piszkálja a másikat, amíg a „kicsúfolt” a csúfolódó gyerek által elvárt magatartással reagál. Tehát a mi szeretett gyerekünk felidegesíti magát a csúfolódáson. Ez először normális is, de meg kell tanulni, hogy hogyan lehet ennek véget vetni. Például nem odafigyelni, vagy röhögni egy jót.
Tehát már el is kezdődött a tréning, és mi szülők vagyunk a tanárok. Mert ugye egyértelmű, hogy a nyereség pedig az, hogy a gyerek egyre több kínos, idegesítő helyzetet tud önmaga számára megnyugtató módon megoldani. Arról nem is szólva milyen előnyökkel jár ilyen tudással kezdeni a felnőtt kort. Hiszen tudjuk, minden munkahelyen van legalább egy valaki, aki idegesít, szövetkezik a hátuk mögött, stb. Ha már gyerekkorunkban megtanulunk ilyen helyzetekre reagálni, sokkal könnyebb lesz felnőttként. Gyerekkorban megtanulni ezeket a praktikákat azért is jobb, mert akkor sokkal többet lehet próbálkozni, kevésbé súlyos következményekkel. Akkor még nem lesz életre szóló hatása. Viszont, ha felnőttként rúgjuk össze a port Borival, aki tényleg idegesítő, lehet, hogy bennünket fognak elbocsátani a jövő hónapban, mert nem vettük észre, hogy Bori a főnök kedvenc titkárnője.
De gyerekkorban megtapasztaljuk, hogy Bori miatt elvesztettem az egyik haveromat. De lehet, hogy nem is volt ő igazi haver, akkor meg nem baj, hogy elveszítettem. Vagy ha nagyon jó barát volt, akkor meg megtanulom, hogy az idegesítő Borit is el kell valahogy viselni, mert a barátomhoz tartozik. Ugye így egyértelmű, hogy ajánlatos inkább gyerekkorban megtanulni, ezeket a nehéz kapcsolati szituációkat kezelni.
Sőt óvodás korban még az is gyakran előfordul, hogy azért szomorú, ideges a gyerek délután, mert a barátja másik gyerekkel játszott, vagy a legjobb haverja ellökte focizás közben. Igen ezek fájó események, de ha a gyerek megtanulja, hogy a barátságba is belefér néha 1-2 negatív esemény, akkor nem fog annyira fájni serdülőként, hogy a szerelme más bulikba is megy, sőt más lányokkal és fiúkkal is van kapcsolata.
Tehát, hogy mikor kezdődik a tréning és meddig tart? Az csak rajtad múlik. A nyereség egyértelmű. A cél az, hogy napi szinten segítsük a gyereket eligazodni a kapcsolati zűrök útvesztőjében.

Héjja Edit
 
 

 
Hozzászólások