Bejelentkezés
magamról      kapcsolat
Korábbi cikkek
 
Változunk-e egyáltalán?
 
Január 1.-én nagyon sokan vagyunk, akik fogadalmakat teszünk. Változni fogunk. De, ha január végén készítenénk egy felmérést, akkor vajon hány százaléknyi ember lenne, aki megtartja a fogadalmát és tényleg ...
 
 
A csúfolódásról
 
Talán nincs is olyan család Magyarországos, akit nem érint a kérdés.  A legtöbb gyerek szembetalálja magát előbb-utóbb a csúfolódással. Van, akit a hajszíne, vagy a szeplői, vagy a magassága ...
 
 
Mire jó a játék?
 
Most nem játékcégek hangzatos reklámszövegeiről szeretnék írni, hanem arról miért is lehet fontos a gyerekeknek és a felnőtteknek a játék. Hiszen a játékot, a játszást elsősorban a gyerekekkel kapcsolatban ...
 
 
A túlzott elvárások következménye
 
A túlzott elvárásokról nagyon sokat hallani mostanában. Sok a teher a gyerekek vállán. Szinte feldolgozhatatlanul sok a tananyag, és mindemellett csak akkor lehet sikeres a gyerek a későbbiekben, ha ...
 
 
Mire jó az apa a háznál?
 
  Ha azt mondom május első vasárnapja, akkor mindenki gondolkodás nélkül rávágja, hogy Anyák napja. Ha azt mondom, május utolsó vasárnapja, akkor mindenki tudja, hogy a Gyereknapra gondolok. …és mi jut ...
 
 
 
 
2010.06.02
Ha válásra kerül a sor

Ha válásra kerül a sor

Sajnos manapság a statisztikák szerint minden 3. házasság válással végződik. Sajnos több mint a felében gyerekek is vannak, tehát a válás minden következménye, őket is érinti. 
A legelső jel, hogy megromlik a házasság. Ebben az időszakban még nincs nagy baj. Ha a párok odafigyelnének, akkor a legtöbb kapcsolat rendezhető lenne. Most már a pszichológia is kiképzett speciális szakembereket, akik kapcsolati zavarokkal foglalkoznak. Őket madiátoroknak, a technikát mediációnak hívják.( Figyelem! Nem meditáció, hanem mediáció.) Egy ilyen kezelés alkalmával a felek a saját idejükben elmondhatják egymásnak saját problémáikat, sérelmüket, és nem szakíthatja meg őket a másik fél. Majd több megoldást kell együtt kitalálniuk, pl. együtt tudok veled maradni, ha kicsit többet segítesz a gyereknevelésben, és így nekem is lesz egy kis szabadidő. Vagy a férj kérheti, hogy neki az lenne a legfontosabb, hogy évente egyszer-kétszer utazhasson a haverokkal. A konstruktív konfliktusmegoldás a cél, nem a sárdobálás.


Mi legyen a gyerekkel? Mikor és hogyan mondjuk el neki?
Többektől hallottam, hogy amíg nem válunk el, addig megpróbáljuk fenntartani a látszatot, hogy jó a kapcsolatunk az egymással.
Hatalmas hiba! A gyerek nem buta, csak kicsi. Azonnal észreveszi, ha a kapcsolat megromlott a szülei között. A szülők látványosan kevesebbet mosolyognak, sokkal kevesebb a testi kontaktus, nem adnak egymásnak puszit találkozáskor stb. Ezt bizony a gyerek is észreveszi.
Gondoljunk bele, hogy a jog is figyelmezteti a munkáltatót, hogy, ha el akarja bocsátani egyik alkalmazottját, akkor köteles ezt előre jelezni és bizonyos ideig (felmondási idő alatt) állásában megtartani. Ez persze azért is van így, hogy az illetőnek sikerüljön hozzászokni a változáshoz. Ha a jog is ennyire körültekintő, akkor mi szülők is legyünk azok a gyerekünkkel.
Nem szabad hirtelen a nyakába zúdítani a rossz hírt, hogy holnaptól apa nem fog velünk lakni. Ez a hatalmas változás nem csak a felnőtteknek megterhelő, hanem a gyereknek is. Tudom, hogy sokféle trükköt fognak bevetni a gyerekek, hátha megváltoztathatják a helyzetet, de ettől nem kell félni. Viszont, ha hirtelen kapja a fekete levest, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy lelki problémák, viselkedési zavarok fognak megjelenni a gyereknél.
Fontos a gyereknek elmagyarázni, hogy a szerelem most anya és apa között elmúlt, a kapcsolatuk megváltozott. Ez most senkinek sem jó, de együtt már nem tudják elképzelni a további életüket. Nagyon fontos kiemelni, hogy ez a válás-szétköltözős dolog semmi összefüggésben sincs a gyerekkel. Tehát, mindkét szülő még most is szereti a gyereket, csak egymással van problémájuk.
A gyerek rossz viselkedéséhez pedig, egyáltalán semmi köze a dolognak. Talán nevetségesen hangzik ez a mondat, de a gyerek elsősorban önzően gondolkodik, sokszor azt hiszi, hogy minden érte vagy miatta van. 

Fontos tudni, hogy a válás eseménye, akármekkora magkönnyebbülés is(esetleg), minden esetben életünk egy részének, egy megszokott helyzetnek az elvesztése. Ezért a válás szinte minden esetben veszteségélmény, kisebb-nagyobb gyászreakciót hoz. Tehát teljesen normális, hogy depressziót érez az ember. Mint ahogy minden változás stresszt keltő helyzet, így a válás is. Egy angol pszichológus mérései szerint, ha a házastárs elvesztése( halála ) 100 stressz pont, akkor a válás 73 pont, tehát a második legstresszesebb helyzet életünkben.
Nagyon fontos, hogy akármennyire is sértettnek érezzük magunkat, a társunkkal folyó harcba soha ne vonjuk be a gyereket. Olyan súlyos lelki sérüléseket szerezhetnek ilyenkor a gyerekek, hogy sokszor felnőtt korukban is ezt nyögik. Ennek egyik leggyakoribb példája, amikor az egyik szülő elvárja gyermekétől, hogy utálja a másik szülőt. A válás kizárólag a szülők dolga. Meg kell érteni, hogy attól még, hogy a mi kapcsolatunk megromlott a társunkkal, attól még a gyereknek az általunk elhagyott ember a gyerek apja/anyja marad.
 
Gyakran hallani az anyáktól azt az aggodalmat, hogy szinte minden kívánságát teljesítik a gyereknek, hiszen az apjánál csak hétvégén van, és ott mindent megkap. Mindent meg kell adni neki, mert azzal fenyeget a gyerek, hogy elköltözik az apjához.
Ülj le és gondolkodj! Ha a gyerek kisebb, akkor azért még elég sok gond van vele, ha engedsz a gyerek kívánságának, és elengeded apához, akkor meg kell beszélni apával, hogy most nála fog lakni a kicsi egy ideig. Az apák többsége megrémül, nem ér rá hétköznap a gyerekkel foglalkozni, mert neki dolgozni kell. Persze ezzel fog szembesülni a gyereknek is.
Vagy, ha apa vállalja a gyereket, akkor még lehet, hogy szuperek voltak a hétvégék, de hosszútávon apánál is előjönnek a gondok. Ott is fel kell kelni 7 órakor, hiszen az iskola még mindig 8-kor kezdődik. Vagy apára hárul a felelősség, mikor, kihez lehet elmenni bulizni, és akkor bizony mindenki kimutatja foga fehérjét. Vagy neki is tenni kell valamit a hisztivel. Ha megy a gyerek, akkor megy a felelősség is. Sok gyerek elég gyorsan ráébredt, hogy ott sem kolbászból a kerítés. És akkor még nem beszéltünk az új asszonykáról, és a mostohaanya gyerekeiről
Természetesen nem akarom az apákat megbízhatatlan embereknek címkézni, szerencsére sok apát ismerek, akik nagyon jól bánnak gyerekeikkel, sőt olyan apákat is ismerek, akik maguk nevelik csemetéiket.
Héjja Edit
 
 
Hozzászólások