A szabályok bevezetése nem egyszerű. Több szempontot kell figyelembe venni. Ha valamit megtiltasz, cserébe ajánlj fel a gyereknek valami más tevékenységet. Az ő szabadságát se vedd el teljesen.
Ha egyszer megtiltottad, akkor az legyen tilos akkor is, amikor a barátnőd van nálatok, vagy ha a férjed fizetésemelést kapott és nagyon boldog vagy.
A szabály az szabály, ami tilos, az mindig tilos. Ez a következetes nevelés.
Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy a szabály bizonyos körülmények között nem áll, tehát, ha anya barátnője nálunk van, akkor nyugodtan lehet rángatni a telefon zsinórját, akkor ne várd el a gyerektől, hogy máskor betartsa. Persze tudom, hogy az ember nem gép, nem lehet mindig mindent betartatni. Ezért arra figyelj, hogy az esetek többségében tartsd be. Tehát 10 esetből legalább 7-szer, mert akkor a gyerek is érti, hogy itt ezt vagy azt nem szabad.
Fontos kiemelni, hogy az élet nem ilyen szép. Megtiltod, hogy ne nyomkodja a videó gombjait, és kb. 125ezerszer fogja nyomkodni. Ekkor azt próbálja, hogy tényleg tilos az a dolog?? Tényleg nem szabad?? Ne aggódj ezek  miatt, ezt minden gyerek így csinálja, a normális fejlődés velejárója.
 Beszélnem kell még a szabályok belsővé válásáról, szakszóval interiorizációjáról, ami azt jelenti, hogy a gyerek először csak a tiltó személy jelenlevésekor tartja be a szabályokat, viszont, ha kimegy a szobából, akkor ugyanúgy folytatja, mint addig. Ez csak bizonyos agyi érettség következtében fog változni. Amikor már a szabályt belsővé, tehát magáévá tette, akkor következik be, hogy betartja a szabályt akkor is, ha senki nincs a szobában.
Figyeljetek arra is, hogy ne essetek a túlszabályozás csapdájába. Ne csináld ezt, nem szabad azt… A gyerek reggeltől-estig csak ezt hallja. Az egész élete csak tiltásokból áll, ezt szinte lehetetlen betartani. Igen a konnektor, meg az úttest tényleg tilos, de gondold végig, hogy a tiltások mellett, miket tudsz neki felajánlani. Ilyen esetekben meglesz a gyereknek az az élménye, hogy ezt lehet csinálni, sőt van amiben ő dönthet. Pl: sétakor nem mindig kell a játszótérre menni, tudom ott végre találkozol más mamákkal, de 1-2 nap a héten megengedhető, hogy a gyerek válassza meg a séta irányát. Sokszor kapom azt a választ, hogy akkor csak megyünk az utcán és semmi értelme. Lehet, hogy neked semmi értelme, de neki igen. Nem látunk a gyerek fejébe, de lehet, hogy a másik irányba pont van egy lépcső, amit megmászni kész kihívás. Vagy arra olyan jó kavicsokat lehet találni, vagy hogy az ottani másmilyen házakról, fényekről, hangokról ne is beszéljek. Ez ( fények, hangok…) a gyerek számára mind újdonság és nagyon érdekes. Próbálj néha a gyerek fejével gondolkodni.
Képzeld el, milyen nehéz lehet, ha mindig szabályoznak, lassan a levegővételedet is engedéllyel teheted. Valld be, te sem bírnád sokáig. Lázadnál, próbálnál szabadságot kicsikarni magadnak.